Letöltés

A blogszünet nem azért volt, mert nem írtam volna (amúgy sem tettem olyan gyakran). Bizonyos okokból új blogot hoztam létre. Akinek kell a linkje, az írjon nekem, e-mailben, msn-en, facebook-on, ahogyan akar. picconel@freemail.hu az e-mail címem. Ennek a blognak pedig eddig tartott az élete.

Öt zéhából négy sikerült.

Nos, immár eltelt a harmadik hét is a suli kezdete óta, és úgy gondoltam, tartok itt egy kis élménybeszámolót.

Először is, az egyetemem (a Szabadság-hídról):

És a Petőfi-hídról:

Van még a Lágymányosi-hídnál is épület, de nekem ott - hálistennek - nincs órám. Viszont a két híd között rengeteget szoktam sétálni. Ami nem is olyan nagy baj, tényleg szeretek mászkálni.

A tanórákról: hát, kiderült, hogy amikor azt hittem, konyítok valamicskét a matekhoz, óriásit tévedtem. Számítottam rá, hogy nehéz lesz, de hogy minden eddigi tudásomat foghatom és kivághatom az ablakon, arra nem. Ahhoz, hogy mindent értsek, amit mondanak, egész nap a könyvek fölé kellene görnyedjek, ami mindig is nehezemre esett. Vannak részek, amik egész érthetőek, de aztán jön a filozofikus része a dolognak. Például az egy alap, hogy el tudjuk képzelni azt a végtelent, ami véges. Aztán jön csak ennek a bizonyítása. Tényleg szép tudomány a matematika.

Az az igazság, hogy nekem szörnyen hiányzik a humán része a dolognak. Mindig is szerettem a matekot, talán jobban is, mint bármit (talán az angolt leszámítva), de az érdeklődési köröm nem állt meg ennél. Szeretem az irodalmat, valamilyen szinten a történelmet, érdekelnek a nyelvek (bármennyire is szidtam a németet). Ha úgy vesszük, engem minden érdekel. Az, hogy teljesen egyvalamire koncentrálok rá, elveszi a szépségét az egésznek. Iskolán kívül azért próbálok némi humánt is magamra szedni, főleg az angol történelem és irodalom az, ami kezd megfogni, de ez egyáltalán nem elég. Ha valakinek van ötlete, hogy mi az a munka, amiben mindenféle-fajta tudás kell, ráadásul egyikből sincs túlsúly, az jelentkezzen. Én évek óta képtelen vagyok ilyet találni.

Az évfolyamtársaimmal jól kijövök, bár az nagyon meglátszik, hogy nem vagyok koleszos. Az igazat megvallva nem is akarok az lenni, bármennyire is vágynék a közösségbe. Saját szoba, ahova bármikor visszavonulhatok, egy konyha, hogy végre ne mindig csak zacskós kaját tudjak enni, és a nappali, ahova kiülhetek olvasni vagy akár tévét nézni, ha ahhoz lenne kedvem, nem kell mindig a szobámban kuksolnom. És persze bátyámék, akikkel jól kijövök, habár az első héten olyan volt, mintha tojáshéjon próbáltam volna meg járkálni. Nem akarok terhükre lenni.

A szobám:

Na jó, van benne még egy szekrény, de egyszerűen nem tudtam úgy állni, hogy minden benne legyen. Kicsi, de kényelmes, és nekem bőven elég.

A konyha:

Pest amúgy szép hely, bármennyire is utálom a nagyvárosokat. Nem akarok itt maradni, ez biztos, de amíg itt vagyok, addig mászkálok sokat, megismerem a várost, meg minden. Terveztem, hogy felrakosgatok ide képeket, amiket vándorlásaim alkalmával készítettem, de bátyám kihúzta a gépet, így újra kellett volna kezdenem az egészet. Szerencsére még a közepénél elmentettem, amit eddig írtam, de a képeket most már nincs sok kedvem feltenni. Talán majd máskor, úgyis még készülnek majd.

Nos, sikeresen beiratkoztam az egyetemre. Mostantól matek szakos hallgató vagyok. Holnap lesz az évnyitó, aztán hétfőn kezdődik a tanítás. Akartam angolt is tanulni ebben a félévben, de valahogy mindegyik kurzus olyan időpontban van, amikor nekem órám. Az órarendem meg zsúfoltabb, mint gimiben, ráadásul valamelyest nehezebbek lesznek a tárgyak. Na mindegy, csak túlélem valahogy.

Amúgy bátyámék albérletében vagyok. Legalábbis erre a félévre. Utána majd kereshetek valami olcsót, vagy mehetek koleszba, ami végülis távolság szempontjából a legjobb lenne. Majd meglátom.

Ismét indulok el itthonról, ezúttal gólyatáborba, majd utána Pest, s Tiszalök. Egy hét az egész, de utána meg már lassan kell felköltözzek Pestre, szóval már tényleg nem leszek sokat itthon. Ami nem feltétlenül egy rossz dolog, de tartok tőle, hogy a táborban nem egészen olyan szivatásokat találnak ki, amik nekem tetszenének. Össze kell szednem minden türelmemet, amim csak van.

Veréb, üzenem, hogy a játékból valószínűleg nem lesz semmi, egyszerűen nincs időm rá, szeptembertől meg inkább a sulira koncentrálok. Meg amúgy sem olyan jó így, majd esetleg az újban én is megjelenek.

Byron - Childe Harold's Pilgrimage

Adieu, adieu! my native shore
Fades o'er the waters blue;
The night-winds sigh, the breakers roar,
And shrieks the wild sea-mew.
Yon sun that sets upon the sea
We follow in his flight;
Farewell awhile to him and thee,
My Native Land--Good Night!

A few short hours, and he will rise
To give the morrow birth;
And I shall hail the main and skies,
But not my mother earth.
Deserted is my own good hall,
Its hearth is desolate;
Wild weeds are gathering on the wall,
My dog howls at the gate.

'Come hither, hither, my little page:
Why dost thou weep and wail?
Or dost thou dread the billow's rage,
Or tremble at the gale?
But dash the tear-drop from thine eye,
Our ship is swift and strong;
Our fleetest falcon scarce can fly
More merrily along.'

'Let winds be shrill, let waves roll high,
I fear not wave nor wind;
Yet marvel not, Sir Childe, that I
Am sorrowful in mind;
For I have from my father gone,
A mother whom I love,
And have no friend, save these alone,
But thee--and One above.

'My father blessed me fervently,
Yet did not much complain;
But sorely will my mother sigh
Till I come back again.' -
'Enough, enough, my little lad!
Such tears become thine eye;
If I thy guileless bosom had,
Mine own would not be dry.

'Come hither, hither, my staunch yeoman,
Why dost thou look so pale?
Or dost thou dread a French foeman,
Or shiver at the gale?' -
'Deem'st thou I tremble for my life?
Sir Childe, I'm not so weak;
But thinking on an absent wife
Will blanch a faithful cheek.

'My spouse and boys dwell near thy hall,
Along the bordering lake;
And when they on their father call,
What answer shall she make?' -
'Enough, enough, my yeoman good,
Thy grief let none gainsay;
But I, who am of lighter mood,
Will laugh to flee away.'

For who would trust the seeming sighs
Of wife or paramour?
Fresh feeres will dry the bright blue eyes
We late saw streaming o'er.
For pleasures past I do not grieve,
Nor perils gathering near;
My greatest grief is that I leave
No thing that claims a tear.

And now I'm in the world alone,
Upon the wide, wide sea;
But why should I for others groan,
When none will sigh for me?
Perchance my dog will whine in vain
Till fed by stranger hands;
But long ere I come back again
He'd tear me where he stands.

With thee, my bark, I'll swiftly go
Athwart the foaming brine;
Nor care what land thou bear'st me to,
So not again to mine.
Welcome, welcome, ye dark blue waves!
And when you fail my sight,
Welcome, ye deserts, and ye caves!
My Native Land--Good Night!

Hát, sikeresen hazaértem, és most már rá is vettem magam, hogy írjak ide valamit. Nem nagyon fogom részletezni az erdélyi kirándulást, a két ember, aki olvassa a blogomat, az úgyis ott volt. Lényeg, hogy nagyon élveztem és vágyok vissza.

Mindjárt indulunk apuékkal Balatonra, csak úgy a délutánra, mert jobb dolgunk nincs. -.- Jövő héten meg gólyatábor, utána Tiszalök, aztán Pest (meg közben is egy estére), úgyhogy nem nagyon leszek itthon a nyáron. Mondjuk én ezt már az elején sejtettem.

Kíváncsi leszek az egyetemre. Most már nem nagyon tudom majd elbliccelni a tanulást, de végül is mindig is a kedvenc tantárgyam volt a matek, szóval ez annyira nem is baj. Legalább a kevésbé kedvelt órákat elfelejthetem. =P

Most pedig megyek készülődni, aztán meg megpróbálom túlélni a napot. Sok sikert nekem!

Kicsit több, mint hét óra és indulok Erdélybe Verébhez. Kb. 15 óra buszút vár rám, szóval egész éjszaka úton leszek, de megéri. A szobám jelenleg úgy néz ki, mintha bomba robbant volna benne, én meg túl lusta vagyok, hogy tegyek valamit ez ellen. Tíz perc alatt úgyis olyan rendet teszek benne, hogy csillogni-villogni fog minden.

Kint leszek akkor is, mikor megjön a felvételi eredmény. Legalább lesz mit ünnepelni. =P Ugyanis amennyi pontot végül összekapirgáltam, annak bőven elégnek kell lennie, hogy probléma nélkül felvegyenek. De majd meglátjuk.

Két hét. És én eltökélt vagyok, hogy mindannyian élvezzük minden egyes percét. =D Vigyázz Erdély, Tanja jön!

I want to believe in Freedom. Maybe that's all I have to do.